A rétegelt lemez alapelvei

A természetes fa anizotróp tulajdonságainak a lehető legnagyobb mértékű javítása érdekében, hogy a rétegelt lemez tulajdonságai egyenletesek legyenek és az alakja stabil legyen, a rétegelt lemeznek általában két alapvető szerkezeti elvnek kell megfelelnie: az egyik a szimmetria; a másik az, hogy a szomszédos furnérszál rétegek merőlegesek egymásra. A szimmetria elve az, hogy a rétegelt lemez szimmetrikus középsíkjának mindkét oldalán a furnérok egymásra szimmetrikusak legyenek, függetlenül a fa jellegétől, a furnér vastagságától, a rétegek számától, a szálak irányától, és a nedvességtartalom. Ugyanabban a rétegelt lemezben egyetlen fajtájú és vastagságú furnér, vagy különböző fajtájú és vastagságú furnérok használhatók; azonban a szimmetrikus középsík mindkét oldalán egymással szimmetrikusan elhelyezkedő két furnérrétegnek azonos fajtájúnak és vastagságúnak kell lennie. Az elülső és a hátsó panel nem lehet ugyanabból a fafajból.

Ahhoz, hogy a rétegelt lemez szerkezete egyszerre feleljen meg a fenti két alapelvnek, rétegszámának páratlannak kell lennie. Ezért a rétegelt lemez általában három rétegből, öt rétegből, hét rétegből és egyéb páratlan rétegekből készül. Az egyes rétegelt lemezrétegek nevei: a felületi furnérlemezt felületi táblának, a belső furnért pedig maglemeznek nevezik; az elülső felületi táblát elülső táblának, a hátsó felületi táblát pedig hátsó táblának nevezik; a maglemezben a felületi lappal párhuzamos rostirányt hosszú maglemeznek vagy közepes táblának nevezik. Az üreges fedélzetlemez kialakításakor az elülső és a hátsó lemezeknek kifelé kell nézniük.